Posts Tagged ‘UNITER’

unit

UPDATE: Ez a “ma este” természetesen tegnap, május 8-án este volt (kicsit „lassan” frissül a rendszer, jelzem azoknak, akik a Szabadság honlapján “szembesültek” a bejegyzéssel ma délelőtt). Bár az is igaz, hogy “áthajlott” mára – éjjel fél 2-kor volt vége ugyanis – úgyhogy végül is “ma este” volt a gála 🙂

Ma este 9-től UNITER-gála, a Temesvári Nemzeti Színházban. A Romániai Színházak Szövetsége által szervezett díjkiosztó gálát a román közszolgálati televízió 1-es csatornája is közvetíti, az esemény online is követhető az UNITER honlapján (www.uniter.ro). Kinek milyen eszköz áll rendelkezésére, már ha nincs jelen a helyszínen és mindenáron követni akarja az eseményt. Megsúgom azonban, hogy aki a tévében nézi, az készüljön fel az UNITER-honlapjára való internetes „átkapcsolásra”, mert ha húzzák-nyúzzák – márpedig húzzák-nyúzzák – a díjátadó menetét, nem beszélve az elmaradhatatlan „moment artistic”-féle közbeiktatásokról, akkor kifutnak az élő televíziós adásidőből, és épp a legfontosabb kategóriákról maradnak le azok, akik a tévében nézik a gálát.

Közben pedig lezárult a „Számodra ki a győztes / Pentru tine cine e câştigătorul?” kampány, a közönségszavazás „győzteseit” is itt jelentik be, de persze, ha végignézzük az UNITER honlapján a leadott szavazatok számát, már most lehet tudni, kik kapják a „trófeát”.

Örülök a marosvásárhelyi Retromadár blokknak csapódik, és forró aszfaltra zuhan – jaj, ezek az Afrim-címek milyen bonyolultak – „győzelmének”, úgy nézem, mindkét kategóriában – Legjobb díszlet és Legjobb előadás – elnyerték a közönség díját. Gratulálok!

Én személy szerint azonban kicsit elégedetlen vagyok a jelölő zsűri munkájával (néha nem is kicsit, de most maradjunk ennyiben), ebből az előadásból ugyanis László Csabát feltétlenül!!! felterjesztettem volna  alakítási díjra (és nyilván neki is ítéltem volna oda, ha rajtam múlna). De sajnos ez nem történt meg, és csak azt tudom felhozni a jelölő zsűri mentségéül, hogy nem tudták eldönteni: a Legjobb férfi mellékszereplő vagy a Legjobb női mellékszereplő kategóriába „helyezzék”, László Csaba ugyanis a Retromadárban egy nagymamát játszik zseniálisan (majd a végén a „főszereplő” kisgyerek felnőttkori énjét). Másként nem igazán tudom megmagyarázni ezt a szakmai „bakit”. Igen, tudom, ehhez majd jönnek a kommentek, hogy izé-mizé, de hát honnan tudom, hogy a többi felterjesztett – akár a férfi, akár a női „részlegen” – milyen alakítást nyújtott, hiszen nem láttam őket stb., stb., de jelzem, hogy nem érdekel, én akkor is fenntartom, hogy László Csaba ezért az alakításáért díjat kellene kapjon, mindegy, hogy melyik kategóriában. Ennyi.

csaba

 László Csaba nagymamaként,  Pál Mátyás Áronnal (fotó: Tompa Miklós Társulat)

Na, szóval, drukkoljunk ma este – ki ki a maga „jelöltjeinek” – , és készüljünk fel a hosszú (és szokás szerint rendkívül unalmas) díjkiosztó gálára legalább egy üveg borral, mert véleményem szerint csak így lehet elviselni a Ion Caramitru-féle „sóműsort”.

 

Reklámok

Ismét van kikért drukkolni a magyar színházi szférában a május eleji UNITER-díjkiosztón. A Romániai Színházi Szövetség által március 5-én nyilvánosságra hozott közlemény szerint négy magyar színész kapott jelölést a 2012-ben létrehozott előadásokban nyújtott teljesítményükért, Cári Tibornak pedig Különdíjat adnak a színházi zene kategóriában.

Nyilván már mindenki – vagy legalábbis sokak – számára ismeretesek a jelölések, de azért lássuk, kiket terjesztettek fel a magyar színészek közül:

Legjobb női főszereplő kategóriában: Kézdi Imola a Hedda Gabler címszerepéért (rendező Andrei Şerban, Kolozsvárii Állami Magyar Színház);

Legjobb női mellékszereplő kategória: Györgyjakab Enikő, Elvstedné szerepéért, szintén a Hedda Gablerből;

hedda

Györgyjakab Enikő és Kézdi Imola
(fotó: Biró István)

Legjobb férfi mellékszereplő kategória: Hatházi András Brack bíró megformálásáért (Hedda Gabler);

hathazi

Hatházi András
(fotó: Biró István)

Ugyancsak ebben a kategóriában: Bányai Kelemen Barna, a marosvásárhelyi színház  Bányavakság című előadásában nyújtott alakításáért (rendező: Sebestyén Aba).

Ha ez utóbbi kategóriát nézem, akkor rettenetes nagy bajban vagyok, ami a drukkolást illeti: mindkét színész remek munkát végzett és bevallom, valóságos traumaként élném meg, ha engem állítanának a végleges döntés elé

barna

Nagy Dorottya és Bányai Kelemen Barna
(fotó: marosvásárhelyi színház)

Ami a két hölgyet illeti, nem ismerem a velük egyazon kategóriában felterjesztett alakításokat, minden bizonnyal megérdemelten kaptak jelölést, de őszintén remélem, hogy Imola és Enikő kerül ki győztesen ebből a „harcból”, ha lehet így nevezni, mindketten maximálisan teljesítettek, nagyon örülnék, ha javukra döntene a végleges zsűri.

Fájlalom azonban, hogy a román színházi szakma még nem tart ott, hogy képes legyen figyelembe venni egy klasszikus magyar drámában nyújtott színészi teljesítményt egy olyan előadásban, amelynek számos erénye van. A sepsiszentgyörgyi Tamási Áron Színház Bánk bánjára gondolok, Bocsárdi László rendezésében, Mátray Lászlóval a címszerepben, aki eddigi színészi karrierjének egyik legjobb alakítását nyújtotta.

Nyilván máris akadnak elégedetlenek – ez már csak ilyen. Olvashattunk már olyan véleményeket, hogy miért kapott ez vagy az az előadás, színész, rendező jelölést, és miért nem kapott például valaki más. Az egyik blogbejegyzés azt is megemlíti, illetve tulajdonképpen ajánlja, hogy jó lenne, ha megváltoztatnák az UNITER működési szabályzatát, ennek megfelelően pedig a válogatást végző zsűriben ne csak a szokásos három kritikus legyen, hanem kapjon helyet ebben más színházi szakember is, akárcsak a végleges zsűriben.

Azt is nehezményezik egyesek, hogy miért jelölt a zsűri táncszínházi produkciót a Legjobb előadás díjra (D’ale noastre, I. L. Caragiale nyomán, rendező: Gigi Căciuleanu, Bukaresti Nemzeti Színház), illetve az ebben szereplő Lari Giorgescu-t a Legjobb férfi főszereplő kategóriában, vagy, hogy a válogatók miért nem veszik figyelembe a független színázak előadásait.

Egyszóval, az UNITER-díjra való jelölések körül idén is vannak elégedetlenségek, kisebb-nagyobb felháborodások, és feltehetően még nyilvánosságot lát néhány vélemény a május eleji díjkiosztóig, de akár botrány is kerekedhet.

Arra például szinte fogadást kötnék, hogy Andrei Şerban máris írja a levelét, amelyet majd felolvastat a díjkiosztó gálán. Azt is el tudom képzelni, hogy mit tartalmazhat.

Vajon mi történt, hogy idén csupán két jelöléssel szerepel az április 23-án kiosztandó UNITER-díjak jelölési listáján a kolozsvári magyar színház, és „csak” a mellékszereplők kategóriában, kérdezte tőlem egyik ismerősöm aznap, amikor a Román Színházi Szövetség nyilvánosságra hozta a jelöléseket. Mivel az UNITER (Uniunea teatrala din Romania) nem évadban, hanem naptári évben „gondolkodik” a díjakat illetően, gyorsan végigfuttattam magamban, milyen előadások is születtek 2011-ben a kolozsvári színházban. Aztán azt válaszoltam: nem hiszem, hogy „történt volna valami”, egyszerűen csak 2011-ben a Születésnap című előadáson kívül nem jött létre olyan produkció, amely kiemelkedett volna az átlagból. Azt azonban valóban kissé furcsának találom, mondtam, hogy a Születésnapot (rendező: Robert Woodruff), mint előadást nem vette figyelembe a jelölő zsűri, csupán két mellékszereplőt talált érdemesnek a felterjesztésre (Kató Emőkét Else, Bodolai Balázst pedig Helmuth von Sachs megformálásáért jelölték díjra). De hát ezek a döntések mindig több ember ízlésén és értékítéletén múlnak, fűztem hozzá, jelen esetben három kritikuséin – Monica Andronescu, Ion Cocora és Ion Parhon –, ki tudja, milyen harcok, kiegyezések, és megkockáztatom: érdekek álltak a döntések hátterében. Mert léteznek érdekek és harcok, ezt már kifejtettem többször is, többek között itt: http://www.lato.ro/article.php/Meg-nem-m%C3%A9retve/2222/

Kép

Jelenet a Születésnap c. előadásból

Csak úgy zárójelben jegyzem meg, a jelölő zsűri egyik tagja az a Monica Andronescu, aki a  kolozsvári magyar színház Hedda Gabler bemutatója előtt egy nappal a következő című cikket közölte a 2012. január 23-i, bukaresti Adevărul-ban: Andrei Şerban faţă în faţă cu Strindberg (Andrei Şerban szemtől szembe Strindberggel) , és amelyben részletesen kifejtette, hogy Şerban annak a Strindbergnek a Hedda Gabler című darabját rendezi meg, akinek idén van évfordulós ünnepsége, nevezetesen 100 évvel ezelőtt halt meg. Mondjuk azt, hogy mit szólna ehhez Henrik Ibsen, a Hedda Gabler valódi szerzője, nem tudtam megkérdezni, de Andrei Şerbantól viszont igen, a január 24-i bemutató estéjén. Valahogy azt vártam, hogy Şerban – szokásához híven – jól megmondja a véleményét a román sajtóról, aminthogy a színházról is szokta, vagy – mint általában – felháborodva kikéri magának, ehhez képest azonban lovagiasan megvédte a hölgyet. Monica Andronescu egyébként színházkritikus, a színháztudományok doktora, több újságban közöl kritikákat, illetve a főszerkesztője a yorick.ro nevű online színházi hetilapnak. Érdekes megjegyezni, hogy az Adevărul online változatában, ahova már a nyomtatott lap reggeli megjelenése előtt felkerült a cikk, a sok bejegyzés nyomában másnap reggelre kijavították a drámaíró nevét, de csak a címben és az első bekezdésben, nem vették észre, hogy a szöveg további részében is előfordul Strindberg neve. Úgy déltájban aztán mindenhol kicserélődött a név, és az összes kommentet letörölték. A nyomtatott változatban azonban már nem lehetett semmit sem tenni.

Nyilván bárkivel megtörténhet hasonló „lapszus”, egyébként is, valószínűleg csak az örök rivalitás démona talált utat magának ismét, jegyezhetnénk meg felmentő szándékkal, hiszen Strindberg gyűlölte norvég „vetélytársát”, Henrik Ibsent, amúgy pedig a svéd Strindberget is utoléri a „végzete” legtöbbször, hiszen számtalanszor előfordult, hogy „lenorvégezték”.

Átnézve aztán a jelöltek listáját, kiderült, hogy a Legjobb előadás díjára felterjesztett Bulandra Színház-beli Ivanov rendezője Andrei Şerban. Természetesen nem azt mondom, hogy a rendező „számításból” védte meg a jelölő zsűriben résztvevő kritikust, miért is állítanék ilyesmit.

No, de visszatérve a jelöltek listájára, örvendetesnek találom azt a négy magyar jelenlétet – illetve összesen hat, beleszámítva a Dobre-Kóthay Juditnak megítélt Életmű-díjat, illetve a Könczei Árpád Külön-díját –, akikért ismét lehet drukkolni az idei UNITER-gálán. Személy szerint a legjobban Bocsárdi Lászlónak szorítok, akit immár sokadszorra terjesztenek fel rendezői díjra, de eddig meg kellett elégednie csupán a jelölésekkel. Azt hiszem, akár hajlandó lennék fogadást is kötni, hogy idén javára dönt a végleges zsűri, bár, megjegyzem, Silviu Purcărete nem akármilyen vetélytárs. A Bocsárdi által a Krajovai Nemzeti Színházban rendezett Caligula egyébként a Legjobb férfi főszereplő kategóriában is versenybe száll, Sorin Leoveanu személyében, aki a címszerepet alakítja, számára is előrevetítem a sikert.

Kép

Jelenet a Caligula c. előadásból, középen Sorin Leoveanu

Persze ugyanúgy drukkolok Kató Emőkének és Bodolai Balázsnak a Legjobb női, illetve Legjobb férfi mellékszereplőnek járó díjért, mindketten a Születésnap című előadásban nyújtott teljesítményükért kaptak jelölést. Hozzáfűzném, én nagyon szívesen láttam volna a jelöltek listáján Szűcs Ervint is, remek Christian volt a Születésnapban, de hát sajnos az ítészek nem „vették észre”.

Nos, mindenre fény derül majd április 23-án, a nagy Will születésnapján, a huszadik UNITER-gálán. Remélem, Shakespeare születésnapja és a kerek évforduló meghozza a várt sikereket, és hátha a szervezők is újítanak valamit a gála menetén a huszadikon.

A jelöltek listája megtekinthető itt: http://www.uniter.ro/Noutati/Premiile-Senatului—351-i-nominaliz–259-rile-pentru-Premiile-Galei-UNITER-2012/ és itt: http://www.szabadsag.ro/szabadsag/servlet/szabadsag/template/archive%2CPArchiveArticleSelectedScreen.vm/id/70556/mainarticle/false/web/true/quick/false/ynews/false

… ez itt a kérdés. Horaţiu Mălăele fenti című, remekbeszabott, saját költésű „monológja” volt talán az április 18-i UNITER-gála legszimpatikusabb pillanata, leszámítva Bogdán Zsolt két „jelenését”: amikor átvette a neki ítélt díjat, illetve méltatta az Életmű-díjas Coca Bloos-t, remekül.

Coca Bloos és Bogdán Zsolt a díjátadó gálán

Mălăele – aki egyébként maga is a jelöltek között volt a Legjobb férfi főszerepért járó díjért – jó adag iróniát is tartamazó szellemes szövege jótékonyan hatott a gálára: kicsit kilendítette a szokásos laposságából, s akinek volt füle hozzá, az kihallhatta belőle a kritikát is.

Igaz ugyan, hogy idén az eddigiekhez képest rövidebb volt a díjkiosztó gála, „csak” három órát tartott, a közbeiktatott „művészi pillanatokat” is beleszámítva (moment artistic, így jelentette be ezeket az örökös házigazda, Ion Caramitru UNITER-elnök, ezek egyike épp Mălăele monológja volt), ettől függetlenül azonban helye van (volt) a kritikának, úgy vélem. És nem csak ami a gálát illeti.

Ion Caramitru, UNITER-elnök, a gála házigazdája

Horaţiu Mălăele szövege ugyanis épp erről szól: aki díjazott, az létezik, aki nem, az nem – értendő személyre és színházra egyaránt. Ha kaptál díjat, akkor megkeresnek a Cultural-tól, a Caţavencu-tól, a Dilema Veche-től (vagyis nyomatnak a fontos lapok), mondja Mălăele, ha nem kaptál, akkor nyilatkozhatsz az „Iţi-piţi és a Pinokkió a hazáért rádiónak”. Ha díjazott vagy: elronthatsz egy szerepet, mégis azt írják, „tulajdonképpen egy vázlat volt, egy jövendőbeli kisebb remekmű ígérete”. Ha nem vagy díjazott, és nem sikerül egy szerep, azt írják: „miután kiokádta az első replikát, két néző spontánul elaludt, a jelenlévő harmadik pedig beadta a papírjait az ország végleges elhagyására”

Lássuk tovább: „Díjazottnak lenni: felhív Purcărete, és megkérdi, megvan-e otthon a Faust; nem lenni: felhív Hausvater, hogy megkérdezze, megvan-e a Vagina monológok. Lenni: kezet fogsz George Banu-val, és megengedtetik neked, hogy megérintsd Marina Constantinescu-t, nem lenni: nem fogsz kezet senkivel, ráadásul Florica Ichim is keresztezi az utadat”.

Horaţiu Mălăele

Mălăele szellemes szövege nagy derültséget keltett, ennek ellenére, úgy vélem, sokan találva érezték magukat. Sajnos nagyrészt  valóban így működnek a dolgok színházi berkekben. Ezért a román színházi kritika is hibás, azt hiszem. Van néhány „berögzült” név, színház, a többire oda se figyelnek. A „néhány” produkálhat szinte bármit, rajonganak érte, feltétel nélkül, „kritikátlanul” átcsúszik a rostán. A többi: csinálhat akármit, akár jót is néha, nem veszik tudomásul. Mert nem fogtál kezet Banu-val, vagy nem érintetted meg Marina-t, mondjuk. Ilyen egyszerű.

Jövőre húsz éves lesz az UNITER-gála, talán itt az ideje átgondolni nemcsak a díjkiosztót, hanem az egész jelölési rendszert. Hogy legyen esélyük másoknak is labdába rúgni, esetleg.

No, de addig is maradjunk az ideinél. Elégedetlenek így is, úgy is lesznek mindig. Mint például Andrei Serban. Ha díjazzák, elégedetlen, miért nem terjesztettek fel mindenkit az előadásból, veti a szemére a válogatóknak levélben, a messzi távolból. Ha nem díjazzák, elégedetlen.Visszautasítja, ha fel van terjesztve (lásd a 2007-ben történteket), de még jobban megsértődik, ha nincs. A kritikusok meg, a biztonság kedvéért, szinte látatlanban is felterjesztik már az előadásait, csak legyen végre elégedett. Hiába, nehéz ezekkel a sztárokkal.

Szóval, idei díjazottak. Örülök a kolozsvári sikerekeknek, drukkoltam nekik, nagyon értékesnek tartom a munkájukat. A díj ellenére azonban az előadásról továbbra is fenntartom az itt leírt véleményemet: http://www.lato.ro/article.php/A-l%C3%A9lek-sz%C3%ADne-Ingmar-Bergman-Suttog%C3%A1sok-%C3%A9s-sikolyok-c-kolozsv%C3%A1ri-el%C5%91ad%C3%A1sr%C3%B3l/1673/

Apropó, „kritikusi vakság”: mi sem bizonyítja jobban, hogy vannak „berögzült nevek”, mint az, hogy simán elmentek egy Matthias Langhoff-produkció mellett. A kolozsvári színház Mértéket mértékkel előadása, ha már rendezői felterjesztést nem is „érdemelt ki” a jelölő zsűritől, de egy alakítási díjra legalább futhatta volna a hozzáértésükből.

Mălăele-vel szólva tehát: „Lenni vagy nem lenni, ez itt a kérdés. Jól mondta Caragiale… nem tudom, mit mondott, de igaza volt”.

Az UNITER-trófea