Double Bind – Nem szabad kihagyni!

Írtam már valamikor ezen a felületen arról, hogy számomra szinte teljesen érthetetlen, hogy más színházak sikeres előadásait nem, vagy csak nagyon ritkán láthatja a kolozsvári közönség. Gondolok itt elsősorban az erdélyi színházak produkcióira, de miért ne jöhetne szóba egy-egy magyarországi, vagy akár szabadkai, újvidéki jól sikerült előadás. No, de mint a már említett bejegyzésemben is írtam, úgy tűnik, bonyolult ez a téma, és hát, azóta sem igazán változott szinte semmi ezen a téren.

Ezért is öröm egy-egy ritkaságszámba menő vendégjáték, mint például a május 17-i, vasárnapi esemény, amikor a Marosvásárhelyi Nemzeti Színház Double Bind/Kettős kötés című előadása látható a Kolozsvári Rádió koncerttermében kétszer is, délután fél 6-tól, illetve este 8-tól.

Jó szívvel ajánlom megnézésre a Tompa Miklós Társulat és a Liviu Rebreanu Társulat közös előadását, kitűnő alkalom egyrészt az önmagunkkal való szembenézésre, másrészt a magyar–román viszony árnyalatainak megértésére. Megjegyzem, nem marosvásárhelyi problémákat feszeget a Double Bind, ezek nagyon is közös problémák.

A két alkotó – Kincses Réka és Alina Nelega – neve számomra elég garancia lenne, hogy kíváncsian várjam a vasárnapi produkciót, és másokat is arra biztassak, hogy nézzék meg, de mivel már láttam az előadást, ezért a biztatásom méginkább megalapozott.

Szóval, ott a helye mindenkinek, akit érdekel a téma, márpedig az nagyon is húsbavágó, úgyhogy nem szabad kihagyni!

Jelölések és elégedetlenségek: UNITER 2013

Ismét van kikért drukkolni a magyar színházi szférában a május eleji UNITER-díjkiosztón. A Romániai Színházi Szövetség által március 5-én nyilvánosságra hozott közlemény szerint négy magyar színész kapott jelölést a 2012-ben létrehozott előadásokban nyújtott teljesítményükért, Cári Tibornak pedig Különdíjat adnak a színházi zene kategóriában.

Nyilván már mindenki – vagy legalábbis sokak – számára ismeretesek a jelölések, de azért lássuk, kiket terjesztettek fel a magyar színészek közül:

Legjobb női főszereplő kategóriában: Kézdi Imola a Hedda Gabler címszerepéért (rendező Andrei Şerban, Kolozsvárii Állami Magyar Színház);

Legjobb női mellékszereplő kategória: Györgyjakab Enikő, Elvstedné szerepéért, szintén a Hedda Gablerből;

Györgyjakab Enikő és Kézdi Imola
(fotó: Biró István)

Legjobb férfi mellékszereplő kategória: Hatházi András Brack bíró megformálásáért (Hedda Gabler);

Hatházi András
(fotó: Biró István)

Ugyancsak ebben a kategóriában: Bányai Kelemen Barna, a marosvásárhelyi színház  Bányavakság című előadásában nyújtott alakításáért (rendező: Sebestyén Aba).

Ha ez utóbbi kategóriát nézem, akkor rettenetes nagy bajban vagyok, ami a drukkolást illeti: mindkét színész remek munkát végzett és bevallom, valóságos traumaként élném meg, ha engem állítanának a végleges döntés elé

Nagy Dorottya és Bányai Kelemen Barna
(fotó: marosvásárhelyi színház)

Ami a két hölgyet illeti, nem ismerem a velük egyazon kategóriában felterjesztett alakításokat, minden bizonnyal megérdemelten kaptak jelölést, de őszintén remélem, hogy Imola és Enikő kerül ki győztesen ebből a „harcból”, ha lehet így nevezni, mindketten maximálisan teljesítettek, nagyon örülnék, ha javukra döntene a végleges zsűri.

Fájlalom azonban, hogy a román színházi szakma még nem tart ott, hogy képes legyen figyelembe venni egy klasszikus magyar drámában nyújtott színészi teljesítményt egy olyan előadásban, amelynek számos erénye van. A sepsiszentgyörgyi Tamási Áron Színház Bánk bánjára gondolok, Bocsárdi László rendezésében, Mátray Lászlóval a címszerepben, aki eddigi színészi karrierjének egyik legjobb alakítását nyújtotta.

Nyilván máris akadnak elégedetlenek – ez már csak ilyen. Olvashattunk már olyan véleményeket, hogy miért kapott ez vagy az az előadás, színész, rendező jelölést, és miért nem kapott például valaki más. Az egyik blogbejegyzés azt is megemlíti, illetve tulajdonképpen ajánlja, hogy jó lenne, ha megváltoztatnák az UNITER működési szabályzatát, ennek megfelelően pedig a válogatást végző zsűriben ne csak a szokásos három kritikus legyen, hanem kapjon helyet ebben más színházi szakember is, akárcsak a végleges zsűriben.

Azt is nehezményezik egyesek, hogy miért jelölt a zsűri táncszínházi produkciót a Legjobb előadás díjra (D’ale noastre, I. L. Caragiale nyomán, rendező: Gigi Căciuleanu, Bukaresti Nemzeti Színház), illetve az ebben szereplő Lari Giorgescu-t a Legjobb férfi főszereplő kategóriában, vagy, hogy a válogatók miért nem veszik figyelembe a független színázak előadásait.

Egyszóval, az UNITER-díjra való jelölések körül idén is vannak elégedetlenségek, kisebb-nagyobb felháborodások, és feltehetően még nyilvánosságot lát néhány vélemény a május eleji díjkiosztóig, de akár botrány is kerekedhet.

Arra például szinte fogadást kötnék, hogy Andrei Şerban máris írja a levelét, amelyet majd felolvastat a díjkiosztó gálán. Azt is el tudom képzelni, hogy mit tartalmazhat.