Posts Tagged ‘Marosvásárhelyi Nemzeti Színház’

Írtam már valamikor ezen a felületen arról, hogy számomra szinte teljesen érthetetlen, hogy más színházak sikeres előadásait nem, vagy csak nagyon ritkán láthatja a kolozsvári közönség. Gondolok itt elsősorban az erdélyi színházak produkcióira, de miért ne jöhetne szóba egy-egy magyarországi, vagy akár szabadkai, újvidéki jól sikerült előadás. No, de mint a már említett bejegyzésemben is írtam, úgy tűnik, bonyolult ez a téma, és hát, azóta sem igazán változott szinte semmi ezen a téren.

Ezért is öröm egy-egy ritkaságszámba menő vendégjáték, mint például a május 17-i, vasárnapi esemény, amikor a Marosvásárhelyi Nemzeti Színház Double Bind/Kettős kötés című előadása látható a Kolozsvári Rádió koncerttermében kétszer is, délután fél 6-tól, illetve este 8-tól.

Jó szívvel ajánlom megnézésre a Tompa Miklós Társulat és a Liviu Rebreanu Társulat közös előadását, kitűnő alkalom egyrészt az önmagunkkal való szembenézésre, másrészt a magyar–román viszony árnyalatainak megértésére. Megjegyzem, nem marosvásárhelyi problémákat feszeget a Double Bind, ezek nagyon is közös problémák.

doublebind

A két alkotó – Kincses Réka és Alina Nelega – neve számomra elég garancia lenne, hogy kíváncsian várjam a vasárnapi produkciót, és másokat is arra biztassak, hogy nézzék meg, de mivel már láttam az előadást, ezért a biztatásom méginkább megalapozott.

Szóval, ott a helye mindenkinek, akit érdekel a téma, márpedig az nagyon is húsbavágó, úgyhogy nem szabad kihagyni!

Remek előadást hozott össze a Marosvásárhelyi Nemzeti Színház Liviu Rebreanu társulatánál a Mihai Măniuţiu–Ada Milea–Vava Ştefănescu alkotótrió: a megunhatatlan Don Quijote-történet elevenedik meg zenében, mozgásban, színészi játékban, kitűnő színpadképben. Természetesen kellett ehhez Ada Milea zsenialitása, aki mintegy tíz évvel ezelőtt – pontosabban kilenc – írta meg a saját, nagyon egyéni, nagyon szellemes verses „forgatókönyvét” Cervantes műve alapján és szerezte hozzá a fenomenális zenét, amit koncertszerűen mutattak be 2005-ben Bukarestben. Egy évre rá, 2006-ban DVD és cédé is született belőle, sőt, könyvformát is öltött.

A mostani előadás bemutatójára idén márciusban került sor a marosvásárhelyi színházban, Kolozsváron pedig október 9-én vendégszerepeltek, a Román Színház Kolozsvári Nemzetközi Találkozások című, október eleji fesztiválja keretében.

„Don Quijote egy régi ötlet, amelyhez ezúttal javításokkal térek vissza. Úgy tűnt, hogy Marosvásárhelyen megtaláltam az ideális főszereplőket, és annak a lehetőségét, hogy Cervantes zsenialitását érvényesítsem. Nagyon örülök, hogy Măniuţiu úrnak és csapatának bekapcsolódása esélyt ad arra, hogy előadásunk sokkal több legyen, mint egy koncert” – nyilatkozta Ada Milea a márciusi bemutató előtt, és valóban igaz, hogy megtalálta az ideális főszereplőket. Ciugulitu Csaba Don Quijote-ként és Luchian Pantea Sancho Panza-ként ugyanis nagyszerű élményt nyújtanak, mintha rájuk szabták volna a szerepeket.

„Szerző” és szereplői: Mihai Crăciun, Luchian Pantea és Ciugulitu Csaba

Alkotótriót említettem, de hozzá kell tennem a negyedik közreműködőt is, a színpadkép megalkotóját, Adrian Damian díszlettervezőt, mert így teljes a kép. Sőt, van egy ötödik elem is, az öttagú zenekar (Zeno Apostolache – zongora, Cristian Tomşa – hegedű, Costin Gavază/ Rareş Budileanu – dob, ütőhangszerek, és Claudiu Banciu – gitár), akik ugyanolyan mértékben hozzájárulnak a sikerhez, ugyanis nem csupán az élő zenét „szolgáltatják”, hanem szerves részei a játéknak is, főleg Cristian Tomşa, aki amolyan látványhegedűsként játssza végig az előadást. És, ha már a felsorolásnál tartok, akkor megemlítem a több színészből álló, karként funkcionáló csapatot is, akik a cselekményt gördítik tovább, és természetesen „kommentálják” is a történéseket.

A „látványhegedűs” – Cristian Tomşa

Mihai Măniuţiu mintha egy pszichiátriai osztályra helyezné Don Quijote és Sancho Panza kalandos történeteit, kicsit mintha visszatérne a hajdani, szintén nagyon jól működő ötletére, amit a kolozsvári magyar színházban 2003-ban általa megrendezett Doktor Faustus tragikus históriája című előadásban is használt, ennek a helyszíne szintén egy elmegyógyintézet kórterme volt, természetesen más kontextusban és másként prezentálva. A búsképű lovag története pedig, mondanom sem kell, beleillik ebbe a képbe, hiszen akár klinikai esetnek is lehetne tekinteni, szolgájával együtt. De az is meglehet, hogy az egész előadás egy álomképre épül, igaz, néhol rémáloméra, némi romantikus bevillanásokkal.

Megjelenik természetesen maga a szerző is (de könnyen meglehet, hogy csak a kezelőorvos), narrátor képében, a háttérben lévő le-fel gördülő molinón pedig mintha Cervantes mondatai tárulnának elénk folyamatosan.

Mindezekhez adódik, mint már említettem, Ada Milea nagyszerű zenéje valamint remek verses szövege, és formálódik kerek egésszé az előadás.

Remélem, a marosvásárhelyiek produkciója eléri majd a román kritikusi szféra ingerküszöbét, megérdemelnének ugyanis egy UNITER-jelölést. Legalább.