Posts Tagged ‘Bányavakság’

Már jó ideje készülök írni egy bejegyzést erről a számomra nehezen érthető jelenségről, csak valahogy mindig megfeledkeztem a témáról. Most azonban ismét előtolakodott bennem, köszönhetően a január 22-i díjkiosztó ünnepségnek, amelyen elhangzott Tompa Andrea remek laudációja Székely Csabáról (sorrendben a harmadik), annak is erről a passzusáról: „Mert kérem, nekem fordult ki az oldalam, mikor néztem. Csak ugye nemigen adják, mert példának okáért itten Kolozsvárt a néphez nincs eljuttatva Székely Csaba úr munkássága”.

Szóval, arról elmélkedem jó ideje, vajon miért nem tudja megnézni a kolozsvári közönség, mondjuk például a sepsiszentgyörgyi Tamási Áron Színház kiemelkedő előadásait, vagy a fentebb említett Székely Csaba darabjait, amelyeket a marosvásárhelyi Yorick Stúdió vitt színre a vásárhelyi Tompa Miklós Társulattal koprodukcióban, Sebestyén Aba rendezésében (Bányavirág, illetve Bányavakság). Miért nem láthatják Kolozsváron egy-egy vendégjáték keretében a Bocsárdi László által az elmúlt évadban rendezett kitűnő Bánk bánt, vagy a Bíró József főszereplésével és Keresztes Attila rendezésében játszott Spiró-darabot, Az imposztort, de említhetnék még más előadásokat is.

bank

Jelenet a Bánk bánból, előtérben Mátray László (Bánk), háttérben Gajzágó Zsuzsa (Gertrudis)

Igen, értem, felmerül a pénz kérdése. Nem tudom, mennyibe kerülhet egy-egy kiszállás, nem feltételezem azonban, hogy megfizethetetlen lenne, hiszen – elméletben – adott egy színházterem, amelyet időnként, akár különböző kölcsönös egyezségek alapján meg lehetne szerezni, de talán pályázni is lehetne a költségek fedezésére. Hangsúlyozom, nem vagyok járatos ilyen téren, azt viszont tudom, hogy mindenki jól járna: az idelátogató társulat is, hiszen megmutathatná magát, elhozhatná legsikeresebb, díjnyertes előadásait, no és a kolozsvári közönség is, hiszen megnézhetne olyan produkciókat, amelyekről beszél a színházi szakma, és amelyeket egyébként nem lenne alkalma megtekinteni.

Bányavakság: Bányai Kelemen Barna és Szakács László

Bányavakság
Bányai Kelemen Barna és Szakács László

Persze, azt is tudom, vannak leküzdhetetlen akadályok, de talán érdemes lenne elgondolkodni azon, vajon miért nem működnek dolgok – mint például kapcsolattartás – a színházi szakmán belül. Amelyeknek egyébként, elméletig, természetszerűen kellene működniük.

Kérdések, amelyekre bizonyára léteznek válaszok. Csak nem beszélnek–beszélünk róla. Mint ahogy annyi mindenről ebben a szakmában.

Előrebocsátom: igen, tudom, hogy minden versenyjellegű színházi (és bármely más) fesztiválon szubjektív ítéletek alapján születik meg a zsűri döntése. Azt is tudom, hogy könnyű kívülről és utólag kommentálni ezeket a döntéseket, egyrészt mert ezek a vélemények is szubjektívek, másrészt pedig néha/gyakran valóban nehéz dönteni (színház)művészeti dolgokban. Mégis, szükségét érzem néhány megjegyzést tenni a november 18-án, vasárnap este véget ért Interetnikai Színházi Fesztivál díjait illetően.

Véleményem szerint ugyanis történt néhány melléfogás. Nem észrevenni (és értékelni) a szakmai szempontból klasszisokkal magasabbrendű, művészileg hiteles(ebb) és cizellált(abb) alakításokat, vagy egy klasszikus, de valljuk be, eléggé unalmasnak számító drámai költemény egyéni stílusú újragondolását/tálalását stb., sajnos egyfajta szakmai vakságnak számít.

Kép

Mátray László a Bánk bánban

Hogy mire is gondolok konkrétan?  Például Mátray László Bánkjára! Remek, a legapróbb részletekig kidolgozott alakítás, gyönyörű pillanatokkal, hiteles színészi jelenléttel. Vagy Bányai Kelemen Barna Florinjára a Bányavakságból. Szintén hiteles, precíz, jó alakítás. Vagy Nagy Dorottya Iringójára úgyszintén a Bányavakságból. Vagy a temesvári színház (a Forte Társulattal közösen létrehozott) Peer Gyntjére: egy klasszikus mű újszerű megfogalmazása a mozgás-ritmus-látvány-zene és szöveg segítségével, amely képes – persze a maga hibáival együtt – egy másfajta, de érvényes színházi nyelvezet által megszólítani a nézőt. Vagy a nagyváradi Jelenetek egy kivégzésből című előadás látványvilágára. És még sorolhatnám.

Kép

Jelenet a temesvári Peer Gyntből

Persze, ilyenkor mindig vannak nyertesek és vesztesek, és az is nyilvánvaló, hogy nem lehet több díjat kiosztani, mint amennyi van a tarsolyban. De azt hiszem, érdemes lett volna alaposabban átgondolni a látottakat, akkor talán kiegyensúlyozottabb lehetett volna a lista.

A zsűri összetétele, és a díjazottak listája itt olvasható.