május, 2017 havi archívum

Boldog születésnapot, TESZT!

Posted: 2017. május 28. in Uncategorized

Előhalásztam ma reggel az idei TESZT utolsó három előadására a jegyeket a táskámból – nem könnyű feladat, bármennyire is annak tűnik. TESZTelő sorstársaim értik, a rendesebbje persze nem, de sokan igen. Pedig az első napon mindig gondosan elteszem a táskám egyik „biztos” zugába a borítékot, amelyben szép sorjában ott lapulnak a belépők (idén nagyon sok), hogy majd egy határozott mozdulattal elő tudjam kapni őket, de aztán a franc se tudja, mi történik, egy-két nap múlva már pánikszerűen keresem a borítékot, majd elönt a jeges rémület: úristen, elhagytam valahol. Kezdődik a kapkodás, kotorászás, táskakiürítés stb., nem részletezem, mert végül persze hogy megtalálja az emberlánya/fia, és minden rendben lesz. (Megjegyzem, ugyanez szokott történni az ebédjegyekkel is, csak persze pánik nélkül, az étkezés nem olyan fontos azért, mint egy előadás. Legalábbis számomra).

TESZT-2017

Szóval, előhalásztam a tizedik TESZT utolsó három előadására a jegyeket (nem hiszem, hogy szükséges, de azért ideírom a rövidítés jelentését: Temesvári Eurorégiós Színházi Találkozó), s bár a mögöttünk lévő egy hét fáradtságát .zip formátumban tömörítve ugyan, de eléggé érzem, mégis sajnálom, hogy ma este Ivo Dimcsev koncertjével véget ér a fesztivál. (Sajnos hazaérve sem fogom tudni „kicsomagolni”, mert folytatódik a munka, kezdődik a TIFF, és sorolhatnám, úgyhogy ugyanott folytatódik a .zippelés, ahol abbamaradt).

Tizedik TESZT – emlékezés és felejtés. Leltározás. Összegzés. „Visszaemlékezünk, számot vetünk, együtt ünnepelünk – idén már tizedjére”, írták a szervezők az első közleményükben.

A kerekévfordulós TESZT utolsó napján illik tehát leltároznom nekem is:

kilenc év, megszámlálhatatlan előadás, sok-sok találkozás, beszélgetés, éjszakázás, büfézés, bulizás, vitatkozás, hozzászólás, tetszések-nemtetszések, örömök és csalódások, „jajdeörülökhogylátlakmivanveledmerrejárszmitcsinálsz”, „úristenhogyishívjákelkénekerülniamegszólítástvalahogy”, „mibenisláttammelyikszínházmelyikelőadásában”, „úgyemlékszemjóvoltdetalánmégsem”, „milyenelőadástnézünkmostkikjátsszákhonnanjöttekmilyennyelvenbeszlélnek”, séták, Béga-part stb.,stb.

Kilenc év – a legelsőn biztos ott voltam, de ma reggelig nem jutott eszembe, hogy melyiken nem. Aztán a facebook „szólt”, hogy 2012-ben Nagyváradon voltam május 28-án, és egy fotó erejéig kedvesen „emlékeztetett” az akkori eseményre (nyilván színházi volt az is, miniévad, zsűrizés, színházi bál, ilyenek). Persze, ha hamarabb megtalálom a TESZT honlapján az archívumot (igen, tudom, béna vagyok), akkor könnyebben és hamarabb eszembe jut, hogy melyiken nem, elég végignézni a programot ugyebár. Na, de nem hiába az „emlékezés és felejtés” az idei szlogen!

És ha leltár, akkor legyen leltár!

Magammal vittem és azóta sem „törlődtek” ki az emlékezetemből a következő előadások – és természetesen az azokban játszó színészek:

2008: Rudolf Hess tízparancsolata (Aradi Kamaraszínház, rendező: Tapasztó Ernő); Nézőművészeti Főiskola (Jászai Mari Színház, Tatabánya, r. Árkosi Árpád); Murlin Murlo (Szabadkai Népszínház, Magyar Társulat, r. Hernyák György).

2009: Szomorú vasárnap (Szabadkai Népszínház, Magyar Társulat, r. Kovács Frigyes); Puha pihe (Csiky Gergely Állami Magyar Színház, Temesvár, r. Barabás Olga). – Ebben az évben nem tudtam végig itt lenni…

2010: Mulatság (Bárka Színház, Budapest, r. Bérczes László); mady-baby (Csiky Gergely Állami Magyar Színház, Temesvár, r. B. Fülöp Erzsébet); Rosencrantz és Guildenstern halott (Csiky Gergely Állami Magyar Színház, Temesvár, r. Victor Ioan Frunza); Az ember tragédiája (Újvidéki Színház, r. Kokan Mladenović).

2011: Mellékhatások (Csiky Gergely Állami Magyar Színház, Temesvár, r. Katona Gábor); Béres Márta One-Girl Show (Kosztolányi Dezső Színház, Szabadka, r. Urbán András); A fajok eredete (Nézőművészeti Kft. Budapest, r. Dömötör Tamás); Karc (Tünet Együttes, Budapest, r. Szabó Réka).

2012: ………………….

2013: Békeidő (Csiky Gergely Állami Magyar Színház, Temesvár, r. Hajdu Szabolcs); Opera ultima (Újvidéki Színház, r. Kokan Mladenović); Sirály (Szerb Nemzeti Színház, Újvidék, r. Tomi Janežič); A nagy füzet (Szkéné Színház/Forte Társulat, Budapest, r. Horváth Csaba); A halál nem bicikli (hogy ellopják tőled), Szabadkai Népszínház, Magyar Társulat, r. Tanja Miletić-Oručević); Gardénia (Csiky Gergely Állami Magyar Színház, Temesvár, r. Koltai M. Gábor); Kaisers TV, Ungarn (Pintér Béla és Társulata, Budapest, r. Pintér Béla); Parasztopera (Csiky Gergely Állami Magyar Színház, Temesvár, r. Szikszai Rémusz). – Jó termés volt ebben az évben!

2014: Vörös (Katona József Színház, Budapest – Szabadkai Népszínház, Magyar Társulat, r.: Máté Gábor); Neoplanta (Újvidéki Színház, r.: Urbán András); Irtás (Forte Társulat – Szkéné Színház, Budapest, r.: Horváth Csaba); Baczó Tünde és Táborosi Margaréta közös előadása; Wilhelm-dalok (Jel Színház, r.: Nagy József); Titkaink (Pintér Béla és Társulata, Budapest, r.: Pintér Béla).

2015: Ernelláék Farkaséknál (Maladype Színház, Budapest, r. Hajdu Szabolcs); Koldusopera (Csiky Gergely Állami Magyar Színház, Temesvár, Kokan Mladenović); Aleksandra Zec (HKD Színház – Nemzetközi Stúdiószínházi Fesztivál, Rijeka, Horvátország, r.: Oliver Frljić); Bánk bán (Újvidéki Színház, r.: Urbán András). – Ebben az évben sem tudtam végig itt lenni…

2016: A te országod (Forte Társulat / Trafó Kortárs Művészetek Háza, Budapest, r.: Horváth Csaba); A halott hazatér úrnőjéhez (Prešernovo Színház, Kranj / Városi Színház, Ptuj, Szlovénia, r.: Jernej Lorenzi); Liszt a vénákban (Háború Színház, Szarajevó / Mess Színpad, Szarajevó, r.: Boris Liješević); Királyok vagyunk, nem emberek (Horvát Nemzeti Színház, Zágráb, r.: Matija Ferlin); A néző élete és halála felszínes és ártatlan történetekben elmesélve (Csiky Gergely Állami Magyar Színház, Temesvár, r. Radu Afrim); A harag napja (Létrehozó: Krétakör Alapítvány, Trafó Kortárs Művészetek Háza és Onassis Cultural Center, Athén, rendező: Schilling Árpád); I cure (Ivo Dimcsev, Bulgária, r. Ivo Dimcsev). – Ez is jó év volt, úgy tűnik.

A többi előadás a „könnyen elfelejthető dolgok” közé tartozik, de persze, amint végignéztem a 2008-2016-os archívumot, azért fel-felrémlett azokból is néhány pillanat, gesztus, egy mondatfoszlány, egy arc, egy díszletrészlet…

És akkor elérkezett a tizedik utolsó napja, de mivel még hátra van három előadás, kicsit korai lenne a leltár, erről tehát később.

Egyetlen kivételt teszek most: Xavier Bobés Könnyen elfelejthető dolgok című csodás egyszemélyes performanszát-előadását szívembe zártam.

Boldog születésnapot TESZT!

Viszontlátásra – remélem, jövőre is együtt TESZTelünk, sokakkal! 2041-ben azért kissé bizonytalan, hogy itt leszek, de ha netalán tán mégis, akkor már most szólok, hogy az (anti)aging-et kihagyom. Addig is beszerzek valami jó konzerválószereket, és azokat fogom tesztelni saját magamon.

 

 

 

 

 

 

 

 

Reklámok

unit

UPDATE: Ez a “ma este” természetesen tegnap, május 8-án este volt (kicsit „lassan” frissül a rendszer, jelzem azoknak, akik a Szabadság honlapján “szembesültek” a bejegyzéssel ma délelőtt). Bár az is igaz, hogy “áthajlott” mára – éjjel fél 2-kor volt vége ugyanis – úgyhogy végül is “ma este” volt a gála 🙂

Ma este 9-től UNITER-gála, a Temesvári Nemzeti Színházban. A Romániai Színházak Szövetsége által szervezett díjkiosztó gálát a román közszolgálati televízió 1-es csatornája is közvetíti, az esemény online is követhető az UNITER honlapján (www.uniter.ro). Kinek milyen eszköz áll rendelkezésére, már ha nincs jelen a helyszínen és mindenáron követni akarja az eseményt. Megsúgom azonban, hogy aki a tévében nézi, az készüljön fel az UNITER-honlapjára való internetes „átkapcsolásra”, mert ha húzzák-nyúzzák – márpedig húzzák-nyúzzák – a díjátadó menetét, nem beszélve az elmaradhatatlan „moment artistic”-féle közbeiktatásokról, akkor kifutnak az élő televíziós adásidőből, és épp a legfontosabb kategóriákról maradnak le azok, akik a tévében nézik a gálát.

Közben pedig lezárult a „Számodra ki a győztes / Pentru tine cine e câştigătorul?” kampány, a közönségszavazás „győzteseit” is itt jelentik be, de persze, ha végignézzük az UNITER honlapján a leadott szavazatok számát, már most lehet tudni, kik kapják a „trófeát”.

Örülök a marosvásárhelyi Retromadár blokknak csapódik, és forró aszfaltra zuhan – jaj, ezek az Afrim-címek milyen bonyolultak – „győzelmének”, úgy nézem, mindkét kategóriában – Legjobb díszlet és Legjobb előadás – elnyerték a közönség díját. Gratulálok!

Én személy szerint azonban kicsit elégedetlen vagyok a jelölő zsűri munkájával (néha nem is kicsit, de most maradjunk ennyiben), ebből az előadásból ugyanis László Csabát feltétlenül!!! felterjesztettem volna  alakítási díjra (és nyilván neki is ítéltem volna oda, ha rajtam múlna). De sajnos ez nem történt meg, és csak azt tudom felhozni a jelölő zsűri mentségéül, hogy nem tudták eldönteni: a Legjobb férfi mellékszereplő vagy a Legjobb női mellékszereplő kategóriába „helyezzék”, László Csaba ugyanis a Retromadárban egy nagymamát játszik zseniálisan (majd a végén a „főszereplő” kisgyerek felnőttkori énjét). Másként nem igazán tudom megmagyarázni ezt a szakmai „bakit”. Igen, tudom, ehhez majd jönnek a kommentek, hogy izé-mizé, de hát honnan tudom, hogy a többi felterjesztett – akár a férfi, akár a női „részlegen” – milyen alakítást nyújtott, hiszen nem láttam őket stb., stb., de jelzem, hogy nem érdekel, én akkor is fenntartom, hogy László Csaba ezért az alakításáért díjat kellene kapjon, mindegy, hogy melyik kategóriában. Ennyi.

csaba

 László Csaba nagymamaként,  Pál Mátyás Áronnal (fotó: Tompa Miklós Társulat)

Na, szóval, drukkoljunk ma este – ki ki a maga „jelöltjeinek” – , és készüljünk fel a hosszú (és szokás szerint rendkívül unalmas) díjkiosztó gálára legalább egy üveg borral, mert véleményem szerint csak így lehet elviselni a Ion Caramitru-féle „sóműsort”.