Már jó ideje készülök írni egy bejegyzést erről a számomra nehezen érthető jelenségről, csak valahogy mindig megfeledkeztem a témáról. Most azonban ismét előtolakodott bennem, köszönhetően a január 22-i díjkiosztó ünnepségnek, amelyen elhangzott Tompa Andrea remek laudációja Székely Csabáról (sorrendben a harmadik), annak is erről a passzusáról: „Mert kérem, nekem fordult ki az oldalam, mikor néztem. Csak ugye nemigen adják, mert példának okáért itten Kolozsvárt a néphez nincs eljuttatva Székely Csaba úr munkássága”.

Szóval, arról elmélkedem jó ideje, vajon miért nem tudja megnézni a kolozsvári közönség, mondjuk például a sepsiszentgyörgyi Tamási Áron Színház kiemelkedő előadásait, vagy a fentebb említett Székely Csaba darabjait, amelyeket a marosvásárhelyi Yorick Stúdió vitt színre a vásárhelyi Tompa Miklós Társulattal koprodukcióban, Sebestyén Aba rendezésében (Bányavirág, illetve Bányavakság). Miért nem láthatják Kolozsváron egy-egy vendégjáték keretében a Bocsárdi László által az elmúlt évadban rendezett kitűnő Bánk bánt, vagy a Bíró József főszereplésével és Keresztes Attila rendezésében játszott Spiró-darabot, Az imposztort, de említhetnék még más előadásokat is.

bank

Jelenet a Bánk bánból, előtérben Mátray László (Bánk), háttérben Gajzágó Zsuzsa (Gertrudis)

Igen, értem, felmerül a pénz kérdése. Nem tudom, mennyibe kerülhet egy-egy kiszállás, nem feltételezem azonban, hogy megfizethetetlen lenne, hiszen – elméletben – adott egy színházterem, amelyet időnként, akár különböző kölcsönös egyezségek alapján meg lehetne szerezni, de talán pályázni is lehetne a költségek fedezésére. Hangsúlyozom, nem vagyok járatos ilyen téren, azt viszont tudom, hogy mindenki jól járna: az idelátogató társulat is, hiszen megmutathatná magát, elhozhatná legsikeresebb, díjnyertes előadásait, no és a kolozsvári közönség is, hiszen megnézhetne olyan produkciókat, amelyekről beszél a színházi szakma, és amelyeket egyébként nem lenne alkalma megtekinteni.

Bányavakság: Bányai Kelemen Barna és Szakács László

Bányavakság
Bányai Kelemen Barna és Szakács László

Persze, azt is tudom, vannak leküzdhetetlen akadályok, de talán érdemes lenne elgondolkodni azon, vajon miért nem működnek dolgok – mint például kapcsolattartás – a színházi szakmán belül. Amelyeknek egyébként, elméletig, természetszerűen kellene működniük.

Kérdések, amelyekre bizonyára léteznek válaszok. Csak nem beszélnek–beszélünk róla. Mint ahogy annyi mindenről ebben a szakmában.

Reklámok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s