július, 2012 havi archívum

„Bármilyen színvonalas fesztiválról is legyen szó, onnantól kezdve, hogy díjakat, hivatalos elismeréseket osztanak ki, az előadások, az alkotók óhatatlanul egymás »ellenfeleivé« válnak, és mindig felmerül a döntést hozó zsűri objektivitásának a kérdése. Hiszen ami egy sportverseny esetében – nagyjából – igazságosan, objektív eszközökkel mérhető, a művészet esetében nehezen megragadható. Nemritkán a fesztiválokon szereplő előadások egyszerűen össze sem mérhetők, hiszen az igazán eredeti alkotás önálló, egyedi gondokodásmódot képvisel, amely felrúgja a konvenciókat és zavarba hozza a döntéshozókat”.

A fenti idézetet a Magyar Teátrum júniusi számának Szín-tézis című, tematikus mellékletéből vettem. Az első alkalommal megjelenő melléklet „a 12. Pécsi Országos Színházi Találkozóhoz kapcsolódva a közösségi lét és a művészet kollektív megnyilvánulásának egyik fontos formáját, a fesztivál fogalmát, funkcióját és lehetőségeit járja körül”, olvasható az első oldalon, ahol „Mit akarunk mondani, és mit akarunk kérdezni” címmel a Vidnyánszky Attilával készített interjú vezeti fel a tematikát, ebből idéztem a fenti gondolatokat.

Vidnyánszky Attila

Elgondolkodtató Vidnyánszky eszmefuttatása, főként annak fényében, hogy ugyanebben a számban Márta Istán, a POSZT művészeti vezetője szerint ez a POSZT (mármint az idei) még nem az a POSZT (mármint amivé válik majd). További változtatások várhatók tehát, ami nem csupán a művészeti vezető-váltásnak tulajdonítható (Márta István 2011-től tölti be ezt a funkciót), hanem annak is, hogy az eddigi két tulajdonos – Pécs városa és a Magyar Színházi Társaság – mellé belépett harmadikként a 2008-ban alakult Magyar Teátrumi Társaság (MTT), amelynek elnöke Vidnyánszky Attila. Tudvalevő, hogy Vidnyánszky többször is hangoztatta abbeli véleményét, miszerint a POSZT kirekesztő rendezvény, és a fesztiválon „egy ideológiailag szervezett kultúr- és ízlésterror zajlik”, nyilatkozta tavaly a szakmai beszélgetésről való emlékezetes, „székfelborítós” kirohanása után.

Márta István

Márta István szerint „az új tulajdonostárs pozitívan, de alapvetően befolyásolta és befolyásolja a jövőben is a POSZT működését”, olvasható a Szín-tézisben, a túloldalon pedig a Vidnyánszky-interjú folytatásában, tovább elemezve a díjakat, elismeréseket osztogató fesztiválok káros hatását, ezt látjuk: „Komoly formában érvényesülnek bizonyos lobbikérdések, és valamely előadás vagy társulat meghívása egy fesztiválra, ne adj’ isten, díjjal történő elismerése, jelentős mértékben hozzájárulhat annak kanonizálásához, ez pedig további meghívások, pályázati pénzek elnyerését teszi lehetővé. Vagyis a művészi szempontok mellett felerősödik egyfajta egzisztenciális, anyagi érdekeltség is, ami könnyen egészségtelen rivalizálásba csaphat át, és ez akadálya lehet az őszinte művészi és emberi dialógusnak”.

Nos, mindezek után már csak össze kell rakni a „képkockákat”, és máris kirajzolódik, milyen irányú befolyása lehet majd a Vidnyánszky vezette Magyar Teátrumi Társaságnak a POSZT működésére. Így aztán megvalósulhatna Márta István álma is, „hogy Pécs ezen a tíz napon legyen a színházi szakma számára a béke szigete”. Vagyis hát rosszízű versengés, egészségtelen rivalizálás és ízlésterror nélkül, csupán az őszinte művészi és emberi dialógusra koncentrálva. Micsoda idilli állapot (lehetne).

Egyébiránt ez a „törekvés” mintha már az idén is megmutatkozott volna, már ami az „egzisztenciális, anyagi érdekeltséget” illeti, hiszen tudomásom szerint a Legjobb előadás és a színészzsűri által megítélt Legjobb férfi alakítás díját elnyerő kitüntetettek (a marosvásárhelyi Yorick Stúdió Bányavirág című produkciója, illetve annak két szereplője) egy fillért sem kaptak a díj fejében. (Nem tudom, hogy ugyanez érvényes-e a többi díjazottra vagy sem, ezért említem csak ezt az esetet). Az „egészségtelen rivalizálás” tehát máris kipipálva, ez az „ellenfél” maximum a kanonizációs részt tudja csak hasznosítani a Vidnyánszky-féle díjazásos-fesztivál ellenes eszmefuttatásából.

Jelenet a Bányavirág című előadásból: Bányai Kelemen Barna és Viola Gábor

Ha fenti állításom nem igaz, vagy időközben esetleg változott volna a helyzet, már ami a díjak anyagi részét illeti, ide kérem küldeni az értesítést–cáfolatot, és megteszem a szükséges lépéseket a helyreigazításhoz. Köszönettel.

Reklámok