június, 2012 havi archívum

Olyan felütéssel indított az Alburnus Maior Egyesület által kezdeményezett „Mentsétek meg Verespatakot” kampány legújabb akciója, hogy úgy éreztem: lehet a mesés vagyont remélő Rosia Montana Gold Corporation-nek (RMGC) bármennyi pénze továbbra is reklámozni „az ország és a helyi lakosság számára nagyszerű” befektetést, ez az alig egy percnyi, a Papaya Advertising által pro bono elkészített „ellenreklám” képes megsemmisíteni minden eddigi és eljövendő, RMGC által elért reklámhatást. A Maia Morgenstern szereplésével készített videoklip olyan elemi hatással van a nézőre – bevallottan vagy sem – hogy ezalatt a hatvan másodperc alatt azt érzi: neki is tenni kellene valamit Verespatak megmentéséért, és maximálisan igazuk van azoknak, akik ellenállnak a befektetésnek. Maia Morgenstern egyperces színészi produkciója ugyanis képes kiváltani a nézőből azt a katarzist, amelyet sokszor egészestés, számos segédeszközt, és egyéb effektusokat használó, (amúgy öncélú) művészi megvalósításban gazdag előadás sem tud.

A jól kiválasztott helyszín, a zene (Dead Can Dance), a koncepció, és a már említett színészi játék rendkívüli hatást ért el: a spottot néhány nap alatt megközelítőleg 500 ezren nézték meg a youtube-on, egyaránt felkeltette a bel- és külföldi sajtó figyelmét, a klip pedig, bevallottan, sokakat megrendített, ezt le lehet mérni a videomegosztó oldalon-, vagy a Facebook-on olvasható bejegyzésekből.

Nos, itt kellett volna abbahagyni! Jól tudjuk, a görög tragédiákban nemcsak katarzis, hanem hübrisz is létezik – az ókori görög fogalomnak ezúttal inkább az „elbizakodottság” vagy a „nagyravágyás”, mintsem a „bűn” jelentésére gondolok –, így tehát a Papaya Advertising elkészítette a következő részt is, ezúttal Dragos Bucur-ral.

Hát, mit mondjak, a nevetséges szó enyhe kifejezés a hatás leírására, és ez érvényes a koncepcióra és a színészi megvalósításra egyaránt.

Félve gondolok arra, vajon mi következhet?

 

Reklámok