november, 2011 havi archívum

A sepsiszentgyörgyi  M Studio előadásának már a címe is jelzi – Othello és hőn szeretett Desdemonája –, itt az irónia, a komikum jut főszerephez. A Mihai Măniuţiu által rendezett, és Uray Péter által koreografált előadásban a shakespeare-i tragédia címszereplőjének parodisztikus mását látjuk, de “hőn szeretett” Desdemonája sem ússza meg a dolgot: a tragédia ártatlan hősnője az alkotópáros láttatásában bizony kissé butácska, viháncoló nőszemély, aki a hatalmas, csicsás csomagolású, óriási piros szalaggal átkötött (nász?)ajándéknak – amelyről később kiderül, hogy egy lélegeztetőgépet (is) takar – Barbie-baba módjára örül, majd rögtön csalódott arcot vág, amikor Othello csak néhány afrikai nyakéket és fejdíszt vesz ki a csomagból, és próbálja meg hőn szeretett Desdemonájára ráaggatni. De aero-kick-box technikákat is bevet adott esetben, hiszen egy magára valamit is adó Barbie-lánynak ezt is illik tudni. Jago is megtriplázódik, s már maga a vetélkedés, hogy ki a “legjágóbb”, vagy ki a “főjágó”, komikus szituációkat teremt.

A három Jago

A jócskán megkurtított Othello-történet helyszíne Măniuţiu elképzelésében egy játékkaszinó, tele játékautomatákkal, és nehéz eldönteni, hogy valójában lezajlik-e, vagy csak egy nő – mondjuk legyen Desdemona – rossz álma, a kezdeti és befejező kép ugyanis arra enged következtetni, mintha csak egy rémálom lett volna az egész. Desdemona (Györgyjakab Enikő) az előadás első perceiben a padlón fekszik, majd hirtelen felriad, fuldokolva, levegő után kapkodva, mint aki épp egy fojtogatástól menekült meg, eltántorog a kaszinó egyik sarkában álló zenegépig, majd annak tetejéről levesz egy cigarettát és szinte megkönnyebbülten rágyújt. Ezután indul el a történet, mintegy visszapörgetve az álmot (?), az eseményeket, majd a zárókép a kezdés ismétlése: fuldokolva ébredés, levegő után kapkodás, zenegépig tántorgás, cigaretta, és sötét. Csak a színen maradt kellékek – sok-sok párna, lélegeztetőgép – hagynak némi kétséget afelől, talán mégsem csak álom volt. De az is lehet, hogy csak nehéz lett volna mindezeket eltüntetni a változás rövid ideje alatt, ki tudja?

Párnák, párnák, párnák...

Az M Studio Othello-feldolgozása mellőzi a tragikus szálat, burleszkelemekkel operál: Othello (Györgyjakab András) kontratenor-szerű áriázása, amelynek elkezdéséhez természetesen ki kell inni a kilenc nyerstojásos serleget (figyelemreméltó a három Jago “tojástánca”), az éneklés közbeni nevetséges pózolás, a “nászéjszaka” komikus mozzanatai (gumimatrac felfúvása, majd az inkább röhejesre, mint bujára és vadra sikeredett szeretkezés) stb. Nevetünk persze, hiszen így is elképzelhető Desdemona esete a velencei mórral, ilyen “komiko-tragikusan”, mert azért ez utóbbi műfaj is kezd kitüremkedni egy idő után az előadásból, ennek első jelei természetesen a féltékenység felbukkanásához vezethetők vissza.

Komikus ágyjelenet

De addig még tanúi vagyunk egy szintén komikusnak szánt táncjelenetnek. Beavató szertartásnak is nevezhetnénk ezt a rituális táncot, amelyet Othello jár el szerelmének, miközben Desdemona a mór számára fontos, de neki nem sokat jelentő “törzsi” nyakékekkel teleaggatva próbál vele hűségesen lépést tartani. A szerelméért a kulturális különbözőségeket legyőzni próbáló és beilleszkedni vágyó Desdemona kényszeredett arcát figyelve persze csak a megfelelni igyekvést érezzük.

Paródiát látunk természetesen, amelyen jól elszórakozunk, de valahogy mégis visszatetszést kelt bennem egy idő után ez a láttatás, ugyanis a dobok ütemére eltáncolt parodisztikus jelenet mintha egy egész népcsoportot figurázna ki, nem csupán az egyént, ami már megkérdőjelezhető attitűd.

Kényszerű együtt-táncolás?

Az érzés aztán sajnos felerősödött bennem egy későbbi jelenetben, ekkor már határozottan úgy éreztem, mintha rendezői szándék lenne ez a fajta csúfolódás. Ez pedig nem szabadna része legyen egy művészi koncepciónak.

Ettől kezdve kicsit más szemmel néztem az előadást, valahogy nem tudtam kiölni magamból ennek a rossz érzésnek a csíráját. Pedig ezután fordul át a produkció a burleszken túlmutató drámaiságba, ezután kezd izgalmassá válni a lecsupaszított történet: a féltékenység áldozatává váló szerelem. Ezután derül fény arra, hogy mit takar a pompás ajándékcsomag, ezután zajlik le a nagyon szépen megkomponált jelenet: több tucatnyi párna lepi el a játékteret, ezeket a többi szereplő hozza be – Emilia (Polgár Emília), a Férfi (Bajkó László), a Nő (Nagy Eszter), és a három Jago (Dávid Attila Péter, Nagy Attila, Szekrényes László) –, és csak ezután kezdődik az Othello és Desdemona közötti élet–halál harc.

A bennem maradt tüske ellenére természetesen csak elismerően tudok szólni az M Studio csapatáról, remek munkát végeznek, Uray Péter (az M Studio létrehozója) művészi “befektetése” egyre több eredménnyel jár, érdemes odafigyelni mindig az előadásaikra.

Fotók: Mihaela Marin és Barabás Zsolt