„Még annyit mondanék…” („I only want to say”)

Posted: 2011. január 16. in Uncategorized

Ha nem lett volna ma gyönyörű napsütés odakinn, kétszer ekkora erővel hatott volna rám ez a vasárnapi fölfedezés. A hirtelen jött januári „tavasz” azonban kicsit megkönnyítette a befogadást, de még így is nagyot ütött, bevallom, nem tudtam könnyek nélkül végignézni.

Nem is tudom, hol kezdjem? Talán idelinkelem Ted Neeley szólójának fiatalkori, 1973-as változatát, ekkor készült el ugyanis a Tim Rice és Andrew Lloyd Webber által rendezett Jézus Krisztus Szupersztár című rockopera filmváltozata, Norman Jewison rendezésében.

Érdemes összevetni 37 év távlatából a két változatot, illetve inkább 33 év (!) távlatából, hiszen az első idelinkelt felvételen a 2006-ban, New Yorkban játszott előadás látható, az 1943-ban született rockénekes, színész, dalszerző ekkor már 63 éves.

Micsoda értelmezési különbség!

Az 1973-as változatban a 30 éves Ted Neeley kezdetben szelíden lázadó Jézus, perlekedik ugyan Urával, de küldetésének tudatában teszi ezt, a „tudnom kell Uram, miért” kérdést csak azért teszi fel, hogy saját magát meggyőzze: halála elkerülhetetlen. A „most szomorú és fáradt vagyok” itt még nem nyeri el a szó igazi értelmét, hiszen az előadó sem érzi ezek mélységét, ahogyan a „miértekét” sem.

A 63 éves Neeley azonban már nemcsak művészileg, hanem emberileg is újraértelmezi ezt a dalt. Elég, ha összevetjük a szövegben először elhangzó „miért” hangsúlyozását a két változatban, és máris szinte mindent megértünk. A „WHY I should die” miértje 2006-ra teljesen más értelmet nyer. Innen már egyre mélyebb és mélyebb Neeley előadásmódja, szinte már csak erre a miértre szeretne választ kapni. Ez a Jézus már nem lázad, hanem számonkér, beszélget, vitatkozik Urával, kételkedik, keresi a halála értelmét, mielőtt kiinná a méregpoharat. De ugyanakkor rezignált, fáradt és beletörődő: elég volt, fáradt és szomorú vagyok, jól van, meghalok, szegezz fel a keresztre, ölj meg, vedd el az életem, most, míg meg nem gondolom magam…

Fájdalmasan szép ez a dal! Nem tudtam betelni Ted Neeley-vel ma délután, újra és újra meghallgattam.

S ha mindehhez hozzáveszem a kulisszák mögött drukkoló társulat látványát, akkor egyszerűen gyönyörűséges élmény, amit érdemes százszor is újraélni. Fantasztikus a kollegialitás, amit ez a felvétel áraszt. Azt hiszem, ritkán tapasztalható hasonló művészi összetartás.

Itt van a szöveg, érdemes átolvasni.

Hozzászólások
  1. Magdi szerint:

    Egy ilyen szerepre meg kell ernie egy szinesznek, hogy igazan at tudja adni ezt ami Ted Neeleynek ilyen fensegesen sikerult 33 ev eltelte utan.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s