„Soha senkinek ne mesélj el semmit. Ha elmeséled, mindenki hiányozni kezd.”*

Posted: 2010. december 13. in Interferenciák Nemzetközi Színházi Fesztivál
Címke: , , , , , ,

Történeteink egyediek és mégis általános érvényességet nyernek, amint megosztjuk őket valakivel. Rádöbbenünk, hogy sok más ember volt már abban a helyzetben és cselekedett akképp, mint mi. Így a mesélés gesztusa mindig összehozza a hallgatóságot, egy olyan csoport alakul ki, akikben van valami közös, már vannak közös „titkaik”. Ugyanez történik minden Karácsonykor, születésnapkor és hasonló ünnepekkor otthon: az anya főz és az asztalnál majd mindenki köréje gyűl és mesél.

Ezt a két hagyományt ötvözi Alize Zandwijk, holland rendező előadása, amelyben tegnap este nyolc nővel ismerkedhettünk meg, miközben tőkehalat készítettek nekünk vacsorára. A Mothers című alkotás középpontjában az anyaság áll, hogy mit is jelent annak lenni. A választ közösen jártuk be a résztvevő anyákkal, akik személyes élményeiket osztották meg velünk születésről, nővé cseperedésről, házasságról, szülésről, nevelésről, temetésről és gyászolásról.

Vacsorakészítés közben meséltek, táncoltak, énekeltek a szereplők

A különböző országokból származó előadók tapasztalatai bizonyították, hogy a nő mindenütt és mindenkor nő, lehet európai, indiai, afrikai vagy iráni. Elbeszéléseik őszintesége egyszerre volt jóleső és zavarba ejtő, hiszen olyan „női titkokat” tártak fel, nagyszerű humorral és kedvességgel, amelyektől legtöbbször elpirulunk és örvendünk, hogy nem kell megosztanunk senkivel.

Az eredetileg tizenöt civil nőből álló társulat ittlévő tagjait közel engedtük magunkhoz az előadás végére. Úgy éreztem, hogy ismerem őket, és folyamatos összepillantásainknak és mosolygásunknak köszönhetően ők is engem. Két órával a vacsora előtt idegenként kezdtek el mozogni az általuk felállított térben (egy óriási fűtött sátorban), és történeteik megosztása révén kicsit barátnőinkké váltak mindannyian.

Közben készül a saláta is, és jobbnál jobb gyümölcsök kerülnek a tálakra

A résztvevők lenyűgöző kisugárzása energiával és hihetetlen erővel töltötte fel az előadást, mondhatni egy szexi este volt, amelyben talán a férfiak kissé háttérbe szorultak, annak ellenére, hogy nekik is van édesanyjuk, feleségük, nővérük, húguk.

Úgy vélem a szereplők egyénisége teszi ezt az előadást felejthetetlen élménnyé, mert megismerkedtünk nyolc olyan nővel, akikben benne voltunk mi is és édesanyáink, nagymamáink, így holnap talán hiányozni is fognak.

* a cím J. D. Salinger, Zabhegyező c. regénye főhősének, Holden Caulfieldnek búcsúmondata.

Bogdán Zenkő

Fotók: Biró István

Advertisements

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s